Kezdetemtől-napjaimig

 Nincs semmilyen költséges szenvedélyem, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül áldoztam a hobbimra, és a kezdetekben  – szinte ész nélkül – vásároltam a 30-50 cm-es anyagokat. /Ezekkel a méretekkel igazán nem lehet  mit kezdeni./

Úgy éreztem,  hogy a  sok nem elég, a rengeteggel már lehet gazdálkodni.

Miről is van szó? Persze, hogy az anyagokról.

Most tartok ott – több mint három év után-, hogy kezdem megismerni őket, minőségi különbséget tudok tenni, és az ujjbegyemmel érzem a nagyon finom kelme „ízét, zamatát”.

/A zsebem pedig az árát érzi!/

Így hát megfogadtam, hogy egyenlőre nem veszek többet, hiszen  annyi, de annyi van már. De ez olyan fogadalom, amilyet január 1-én szoktunk tenni, hiszen miután kimondtuk, már tudjuk is, hogy nem fogjuk betartani. Még csak január van, de az első negyedévi keretem már elfogyott.  Egyszerűen nem tudtam egy-egy „alkalmi” vételnek ellenállni. Hogy lehet ez??? Azzal vigasztaltam magam, hogy mindig új formákat készítünk, és félek, hogy a hozzávalókból legalább egy árnyalat esetleg hiányzik.

Így csak vásárolok, vásárolok…

Bezzeg, ha kéne egy autós- vagy porrongy, az nincs!

Lejegyezte: Szombathyné Dvorák Erzsébet

2015. január