Foltvirágok régebbi fotói itt megnézhetőek a másik blogban. IDE KATTINTVA!

2017. december 14., csütörtök

Kiállítás megnyitónk

Az idei kiállításunk megnyitója Luca napjára esett. Mi ezen a napon nem búzát vettünk,
nem neveket gyűjtöttünk össze, kiállítást rendeztünk és vendégeket fogadtunk.
Már több ismerős hiányolta, hogy a korábbi évekhez képest egy héttel később került sor erre az eseményre.
Új lehetőséget is kaptunk az AGÓRA-ban, üveg, zárható tárlókban helyezhettük el apróságainkat
táskák, neszik, babák, kosárkák, alátétek.
A falakra és a paravánokra a nagyobb és az egészen hatalmas alkotások kerültek.
Miután már minden a helyén volt, délután vártuk vendégeinket.
Szemügyre véve az összegyűlteket, több új érdeklődőt láthattunk.
A városban zajló, több adventi program miatt voltak olyanok is, akik most nem minket választottak.

A zenész gyermekek kedves műsora megadta az alaphangulatot.

A jó kedvet fokozta Szombathy Gyula kiváló művész  megnyitó beszéde, amely annyira rólunk szólt,
mintha ő is a csoport tagja lenne.  

"Tisztel Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek!  Kedves Alkotók!
Sok szeretettel köszöntöm Önöket ezen a tartalmas, szép-, és szívet-lelket  melengető kiállításon, mely a Veszprémi Foltvirágok munkáit hivatott bemutatni.
Amikor végignéztem a tárlókban, falakon lévő szépségeket, különös érzés fogott el.
Tudniillik, néhány évvel ezelőtt bizony igen csak zavarban lettem volna, ha méltatnom kellett volna   ezeket az alkotásokat .Igen, alkotásokat, melyek az én fogalmaim szerint, ösztönösen már akkor is valahol a képzőművészet és az iparművészet határán helyezkednek el,de a foltvarrásról meglehetősen felszínes ismereteim voltak, melyek, a Színművészeti Főiskolán, a jelmeztan   órákon ragadtak rám. Azt hiszem Shakespeare egy-két színdarabjának jelmezeiben, díszleteiben véltem felfedezni ezt a stílust . A  pechworköt.
De talán a műfaj történeti, történelmi kialakulásának részleteit Önök, vagy az alkotók, jobban ismerik.
Jómagam, 8 éve vagyok közvetlen tanúja ennek az "alkotói" folyamatnak. A dolog úgy kezdődött,, hogy  feleségem – Erzsébet - beiratkozott a patchwork klubba,és elkezdte kiselejtezni a jobb anyagból készült ingeimet, majd néhány-szerinte- divatjamúlt nyakkendőmet ,végül levágta egyik kopott farmernadrágom szárát, mondván: "ez már csak rövidnadrágnak jó"!
Később kolléganőivel különös nyelven kezdtek beszélni. Egyre több furcsa szót hallottam: jójó, kunyhóblokk, bargelló, gyors háromszög, applikáció..stb. És láss csodát, az anyagokat kispárnák, neszeszerek, és ágytakarók alakjában, formájában láttam viszont. Gyönyörűek voltak!
Lassan-lassan megtanultam, hogy milyen sok felkészülést, fantáziát, türelmet, szóval komoly munkát jelent a "foltvarrás". Hogy minden kiállítás milyen sok izgalmas, szervezett, közös munkát igényel. Munkát. Szinte egy színházi bemutatót megelőző izgalmat és munkát. Mely szerény hobbynak indul, aztán remek elfoglaltság lesz , végül szenvedéllyé válik.
Mindezt , a Foltvirágok honlapja is bizonyítja, ahol az interneten láthatják a lelkes társaságot, miként készülnek a közös programokra.
Például erre a szép kiállításra, melyet ezennel, tisztelettel megnyitok. "   

Vezetőnk, Klári röviden bemutatta működésünket, beszélt a kiállított munkák történetéről, az együtt dolgozásról. A mindenki által megvarrt NOTAN technikával készült faliképekről, a két hatalmas 365 napos, és a hetente egy blokkos takarókról, a születésnapi ajándékokról, az ólomüveg technikával készült képekről, terítőkről, futókról, egyéni alkotásokról.
A kiállítás bemutatása, megtekintése után jött a tombola, amelyet már sokan nagyon vártak.
Közel 100 tombolatárgyat készítettünk.
Mint minden évben, most is voltak „nyeremény halmozók”, kétszer, háromszor is sikeresek voltak.
 A kis ajándék virággal,- amelyet valamennyi kedves látogató kapott tőlünk-
talán egy kicsit sikerült kárpótolni, hogy a tombolában nem voltak szerencsések.








Kiállításunk 2017-ben csak egy hétig volt megtekinthető, azért aki akarta meg tudta nézni.

A megnyitó

Fotó: VEOL.hu
A Napló cikke rólunk itt olvasható : https://www.veol.hu/wp-content/uploads/2017/12/pk1213patchworkkiallitas10-900x600.jpg?mwfmv=1513233276

2017. december 6., szerda

Meghívók

Az idén úgy alakult, Mikulás napján találkoztunk.

Kicsit ünnepeltünk apró ajándékokkal- voltak, akik papírból font grincsfát is kaptak-.
Az elmúlt héten  sok esemény volt körülöttünk. Hatan voltunk az AGORA-s játszóházban december 2-án.


A Márkófolt  kiállításnak megnyitója és kedves programja is erre a napra esett. Csoportunkból többen oda is ellátogattak. Zsuzsi dicsérte a sok kiállított tárgyat, a nagyszerű vendéglátást. Megtudtuk, Gabikánk által vezetett  Márkóiak nem szűkölködtek a tombola tárgyakban sem, százat alkottak.Erre a hétvégére esett Mónika  „A kis ház hímző manufaktúra” nyitott háza. A sok szépség , a jó illatok, a finomságok elvarázsolták a látogatókat. Sajnos néhányunknak még mindig nem sikerült eljutni – a sok adventi program miatt- pedig évek óta vágyunk rá.
Felsorakoztattuk a magunk készítette meghívókat, amelyeken az idén a gombok és a masnik dominálnak.
Ezen a szerdán készítettük a kiállításunkat megtisztelő vendégek részére az ajándékot, a kis virágot.
Szorgos kezek rajzolták, vágták, varrták a sok színű növényeket. Szép számmal elkészültek, de befejezésre otthonra is maradt.
A mai csoport bemutatóra készült még csavarmintás futó és NOTAN képek is.
A legutóbbi foglalkozáson tanított mintából a mi szorgos Zsókánk babatakarót készített leendő unokájának.




















Ági aranyos kis mikulásos táblával lepett meg minket.

Andi a Magyar Foltvarró Céh felhívását ismertette velünk: „Varrjunk együtt minél több csempét, hogy a 2018-as OFF-on egy közös falon mutathassuk be alkotásainkat. Egy teljes falat fogunk csempével beborítani, ha rész vesztek a játékban/munkában”.  Természetesen ezt még végig fogjuk gondolni, hogyan, milyen formában csatlakozunk ehhez az akcióhoz.
Kiállításunkra az alkotásokat december 13-án 9 órától rakjuk fel és 17 órakor lesz a megnyitó, addig készítjük a tombola tárgyakat.   

Lejegyezte: Kővári Éva



2017. november 22., szerda

November végén

A termünkbe való belépéskor érezhető volt a karácsony közeledte. Erzsi karácsonyi terítőjén gyertyatartó volt, de Zsuzsi papírból font, világítós grincsfája is a karácsonyra utalt.

Kati kis harangocskákkal ajándékozott meg bennünket, mivel ő az évvégi, utolsó együttlétünkön nem tud részt venni. A harangocska elkészítését is ajándékba adta nekünk.


A kiállításunkra, ami december 13.-ától lesz látható, Klári elkészítette a meghívó-mintát. Kaptunk kartonlapot, amiből otthon mi is megalkothatjuk a saját meghívónkat.

Boa Zsuzsa által tanított neszesszert, vagy akár eszköztartó is lehet, többen megvarrták. Ahány annyiféle, egyik szebb lett, mint a másik.
Erzsi nagy örömmel újságolta, hogy névnapjára Zsuzsától kapott egy ilyen neszesszert – tele ajándékokkal, aminek nagyon örült.


Ági mutatta meg, egy sokféle színből összeállítható blokk elkészítését. Bonyolultnak tűnik, de mutatós.


A csicsói táborban tanult ólomüveg technikás alkotások is elkészültek Erzsinél és Juditnál.


A megadott feladatokon túl, Ági farmerből asztali telefontartót,

Zsuzsa pedig olyan angyalkát készített, aminek 24 zsebe 1-1 ajándékot rejt karácsonyig.


Feladatul kaptuk még, hogy a kiállítás-megnyitóra készítsünk tombolatárgyat /személyenként legalább 4 db-ot/.


Lejegyezte: Gazdagné Török Judit

2017. november 10., péntek

Tábor után

Csicsói tábori élmények mesélésével kezdődött a mai összejövetelünk.
Azon csoporttársaink, akik nem voltak ott a táborban, érdeklődve hallgatták a beszámolónkat. Kíváncsian nézegették az ott készült munkáinkat.








Erzsi tanította terítőkből is készültek már ünnepi futók.


Boa Zsuzsa egy jól használható eszköztartó készítését mutatta be. Az aránylag könnyen megvarrható és mutatós kis tároló karácsonyi meglepetésnek is kiváló.


Jegyezte:   Balogh Zsóka

2017. november 7., kedd

TAUNULTUNK, VARRTUNK, TÜZELTÜNK

Tavaly kimaradt a csicsói táborozás és már vágytunk rá. Október utolsó hétvégéjén felvertük tanyánkat a megszokott helyen, a Balaton- Felvidéki Erdei Iskolában.  Most nem a főépületet, hanem az „Erdész házat” kaptuk lakhelyül. Ez egy aranyos, kedves ház, de hatvanon túl, így ősszel már nem annyira ideális. Változás volt még- a korábbi évekhez képest- az is, h nekünk kellett fűteni. Két óránként elindult valaki/valakik (éjjel felkelt), hogy tegyen a kazánra a jól égő, ropogó hasított fából.

Megérkezés után berendezkedtünk a kényelmes, nagy oktató teremben. Tizenhatan voltunk, jól elfértünk. Mindennek jutott hely, varrógépnek, vágótáblának, vasalónak.


Az elsőként Klári tanította az ólomüveg technikát.  A mintaként bemutatott szépséges munkái és, kitartó segítsége erőt adtak az aprólékos, pontos alkotáshoz. Sok különleges ötlet került elő, hagyományostól a modernig. A tulipán vitte a pálmát különböző formákban.  Többnyire a ferdepántok feltűzéséig jutottunk el, persze az ügyesebbek, gyorsabbak már ezeket is varrták. (Mónika szombat este addig dolgozott, amíg nem fejezte be teljesen a mintáját)



Az ólomüvegezés után jött egy kicsit lazább szakasz. A második oktató Mónika volt, egy aranyos kis szütyőt tanított, amelyhez az alkatrészeket már otthon kiszabtuk.  Nagyon változatos, kedves ajándékok születettek. Ez volt egy közös sikerélmény, ezt mindannyian készre varrtuk.

Szombati napra lélekben rákészültünk, hogy hosszúra fog nyúlni (így is lett).Andi jött tanítani „ Papírra varrás technikája freezer papírra”. Hozta csodaszép bromélia párnáit.
Alapos szóbeli és írásbeli útmutatást kaptunk.   A papírra varrás többségünknek nem a kedvence, ez a finom papír meg csak bonyolította az életet.  Nehezen ismerkedtünk a freezer papírral, de Andi ott állt és segített. A legügyesebbeknek is időbe telt, amíg ráéreztek a technikára.



Maja kiválóan teljesített, estére elkészítette az ő broméliáját.  Volt aki egy-két blokkig jutott el.  Mit mondjak, jól elfáradtunk.

Ezután különösen jól jött a kalapálás. Nos, nem vertük ki a ház oldalát, de nagyokat ütöttünk az összegyűjtött virágokra, színes levelekre. Juditunk a nyári, szombathelyi táborban ismerkedett meg a Flower Poundig technikával. Bemutatta szépséges nyári alkotását és tanította nekünk a növényekkel való bánást.  Még előzményként annyit, már pénteken beáztattuk a molinókat timsós vízbe és kifüggesztettük ezeket száradni. Zajos, de hangulatos volt ahogyan az anyagunkon megjelentek a kalapált növények.




Gondoltuk, h még szintén a délelőtti fáradság levezetéséhez fog tartozni a maci varrás. Rózsa a székesfehérvári foltos napon, látott meg egy macis takarót, amely megtetszett neki.  Szerencséje is volt, mert a zsákbamacskán nyert egy macis blokkot és ez alapján tanított nekünk. Volt, aki papírra varrással volt, aki hagyományosan varrt. Az egyszerűnek tűnőről kiderült, vannak buktatói ( pl. rojtos lett a maci füle).

Pihenésképpen megnéztük a fűbe kiterített, általunk, nyári feladatként készített tollakat. Sok színes, egyéni blokk született. Várjuk, hogy a csoportunk valamennyi tagjának meglegyen a saját blokkja és akkor lesz belőle egy nagy közös munka.

A program szerint vasárnap lett volna, de szombaton délután el kezdtük a táskavarrást is. Ica volt a tanítómestere a hátizsáknak és az ötzsebes táskának. Szerdán megkaptuk a szabásmintát, így próbáltunk előkészülni. Voltak, akiknek annyira gondosan sikerült az otthoni munka, hogy mindkét táskát varrták. Ica mindenkinek segített a praktikumokkal, így elég jól haladtunk, de többnyire tikkadtak voltunk. A szombati nap véges volt, késő estig a teremben dolgoztunk.


Közben telefonon ( a hetveneseknek) jöttek a hírek,  vasárnap hajnaltól a Balaton Felvidéken vörös riasztást adtak ki.  Átélve a két évvel ezelőtti felhőszakadás izgalmait, úgy döntöttünk, nem várjuk meg a nagy szelet. Vasárnap reggeli után összepakoltunk, hívtuk az autós családtagokat és eljöttünk haza.
A két napot végig dolgoztuk. Este a vacsora asztalnál jókat beszélgettünk és fűtöttünk.

Jó kis csapatépítő hétvége volt.

lejegyezte: Kővári Éva