Megállt egy tű

Egy hete hívott Éva, hogy baj van! Igen egy hete hívott, de azóta sem  tudom elhinni!

 Amikor legutoljára beszéltünk már a kórházban voltál és arról beszéltünk, hogy  hogyan jutok el hozzád. melyik szobában vagy.Nem ezt beszéltük meg Zsuzsi! 

 Nem, ezt a helyzetet soha nem beszéltük meg!  Kevés szó esett arról a harcról  köztünk amit vívtál, mert azt szeretted, ha együtt vagyunk, vagy  amikor telefonon beszélünk elterelem a figyelmed róla. remélem sikerült! Mennyit nevettünk, pedig tudtuk nagy a baj.

 A FB-on a sok link amit egymásnak küldtünk zenék,  filmek, jó cikkek, ötletek már most hiányoznak, mert arról is tudtam, ha nem tudlak felhívni , de jól vagy.

Amikor Gábort felvették Szegedre annyira örültél, milyen sokat meséltél csak ennek a városnak a szépségeiről is. Imádtad ott éltél a szíved oda és Kecskemétre mindig visszahúzott, pedig imádtad Veszprémet is, ahogy a foltvarrást.

Kreatív voltál. már a megjelenésed is ezt mutatta. Szeretted a színeket és a ruhatárad is ezt tükrözte. A foltvarrásban nagyon sok technikát kipróbáltál és tanítottad meg a Foltvirágoknak a csoportban.  Aztán szóltál „Andikám már nem tudok elmenni, ne gyere értem.” Amikor nem tudtál már ott ülni varrni, akkor sem tétlenkedtél mindig kerested mit tudnál alkotni. Akkor kezdtél papírt fonni. Sok emlékem van a fonott alkotásaidból is.

Aztán amikor már nem bírta a papírsodrást a kezed,  a teraszodé lett a központi szerep. Igaz mindig egy kis kert volt a negyediken, de akkor még nagyobb figyelemmel, gondossággal tervezted, alakítottad. Csodaszép kilátás a várra, milyen jó kis kávékat ittunk, beszélgettünk. A mosoly mindig az arcodon volt, a humorod mindig megnevettetett.

 Elkezdtem a fotókat nézegetni, összegyűjteni, és a sok kép miatt rájöttem mennyi csodás dologra tudok gondolni, ha kimondom „STAUB ZSUZSI!”

Szombat óta mindennap gyertyák gyújtok és próbálom elfogadni, hogy már nem hívsz, hogy „Andikám ugorj már ide!” és nem varrsz velem többé!

Isten veled Zsuzsi! 

Gulyás Andrea