Tavaly kimaradt a csicsói táborozás és már vágytunk rá. Október utolsó hétvégéjén felvertük tanyánkat a megszokott helyen, a Balaton- Felvidéki Erdei Iskolában. Most nem a főépületet, hanem az „Erdész házat” kaptuk lakhelyül. Ez egy aranyos, kedves ház, de hatvanon túl, így ősszel már nem annyira ideális. Változás volt még- a korábbi évekhez képest- az is, h nekünk kellett fűteni. Két óránként elindult valaki/valakik (éjjel felkelt), hogy tegyen a kazánra a jól égő, ropogó hasított fából.
Megérkezés után berendezkedtünk a kényelmes, nagy oktató teremben. Tizenhatan voltunk, jól elfértünk. Mindennek jutott hely, varrógépnek, vágótáblának, vasalónak.
Az elsőként Klári tanította az ólomüveg technikát. A mintaként bemutatott szépséges munkái és, kitartó segítsége erőt adtak az aprólékos, pontos alkotáshoz. Sok különleges ötlet került elő, hagyományostól a modernig. A tulipán vitte a pálmát különböző formákban. Többnyire a ferdepántok feltűzéséig jutottunk el, persze az ügyesebbek, gyorsabbak már ezeket is varrták. (Mónika szombat este addig dolgozott, amíg nem fejezte be teljesen a mintáját)
Az ólomüvegezés után jött egy kicsit lazább szakasz. A második oktató Mónika volt, egy aranyos kis szütyőt tanított, amelyhez az alkatrészeket már otthon kiszabtuk. Nagyon változatos, kedves ajándékok születettek. Ez volt egy közös sikerélmény, ezt mindannyian készre varrtuk.
Szombati napra lélekben rákészültünk, hogy hosszúra fog nyúlni (így is lett).Andi jött tanítani „ Papírra varrás technikája freezer papírra”. Hozta csodaszép bromélia párnáit.
Alapos szóbeli és írásbeli útmutatást kaptunk. A papírra varrás többségünknek nem a kedvence, ez a finom papír meg csak bonyolította az életet. Nehezen ismerkedtünk a freezer papírral, de Andi ott állt és segített. A legügyesebbeknek is időbe telt, amíg ráéreztek a technikára.
Maja kiválóan teljesített, estére elkészítette az ő broméliáját. Volt aki egy-két blokkig jutott el. Mit mondjak, jól elfáradtunk.
Ezután különösen jól jött a kalapálás. Nos, nem vertük ki a ház oldalát, de nagyokat ütöttünk az összegyűjtött virágokra, színes levelekre. Juditunk a nyári, szombathelyi táborban ismerkedett meg a Flower Poundig technikával. Bemutatta szépséges nyári alkotását és tanította nekünk a növényekkel való bánást. Még előzményként annyit, már pénteken beáztattuk a molinókat timsós vízbe és kifüggesztettük ezeket száradni. Zajos, de hangulatos volt ahogyan az anyagunkon megjelentek a kalapált növények.
Gondoltuk, h még szintén a délelőtti fáradság levezetéséhez fog tartozni a maci varrás. Rózsa a székesfehérvári foltos napon, látott meg egy macis takarót, amely megtetszett neki. Szerencséje is volt, mert a zsákbamacskán nyert egy macis blokkot és ez alapján tanított nekünk. Volt, aki papírra varrással volt, aki hagyományosan varrt. Az egyszerűnek tűnőről kiderült, vannak buktatói ( pl. rojtos lett a maci füle).
Pihenésképpen megnéztük a fűbe kiterített, általunk, nyári feladatként készített tollakat. Sok színes, egyéni blokk született. Várjuk, hogy a csoportunk valamennyi tagjának meglegyen a saját blokkja és akkor lesz belőle egy nagy közös munka.
A program szerint vasárnap lett volna, de szombaton délután el kezdtük a táskavarrást is. Ica volt a tanítómestere a hátizsáknak és az ötzsebes táskának. Szerdán megkaptuk a szabásmintát, így próbáltunk előkészülni. Voltak, akiknek annyira gondosan sikerült az otthoni munka, hogy mindkét táskát varrták. Ica mindenkinek segített a praktikumokkal, így elég jól haladtunk, de többnyire tikkadtak voltunk. A szombati nap véges volt, késő estig a teremben dolgoztunk.
Közben telefonon ( a hetveneseknek) jöttek a hírek, vasárnap hajnaltól a Balaton Felvidéken vörös riasztást adtak ki. Átélve a két évvel ezelőtti felhőszakadás izgalmait, úgy döntöttünk, nem várjuk meg a nagy szelet. Vasárnap reggeli után összepakoltunk, hívtuk az autós családtagokat és eljöttünk haza.
A két napot végig dolgoztuk. Este a vacsora asztalnál jókat beszélgettünk és fűtöttünk.
Jó kis csapatépítő hétvége volt.
lejegyezte: Kővári Éva
