Nincs semmilyen költséges szenvedélyem, ezért
lelkiismeret-furdalás nélkül áldoztam a hobbimra, és a kezdetekben – szinte ész nélkül – vásároltam a 30-50
cm-es anyagokat. /Ezekkel a méretekkel igazán nem lehet mit kezdeni./
Úgy éreztem, hogy
a sok nem elég, a rengeteggel már lehet
gazdálkodni.
Miről is van szó? Persze, hogy az anyagokról.
Most tartok ott – több mint három év után-, hogy kezdem megismerni
őket, minőségi különbséget tudok tenni, és az ujjbegyemmel érzem a nagyon finom
kelme „ízét, zamatát”.
/A zsebem pedig az árát érzi!/
Így hát megfogadtam, hogy egyenlőre nem veszek többet,
hiszen annyi, de annyi van már. De ez
olyan fogadalom, amilyet január 1-én szoktunk tenni, hiszen miután kimondtuk,
már tudjuk is, hogy nem fogjuk betartani. Még csak január van, de az első
negyedévi keretem már elfogyott.
Egyszerűen nem tudtam egy-egy „alkalmi” vételnek ellenállni. Hogy lehet
ez??? Azzal vigasztaltam magam, hogy mindig új formákat készítünk, és félek, hogy
a hozzávalókból legalább egy árnyalat esetleg hiányzik.
Így csak vásárolok, vásárolok…
Bezzeg, ha kéne egy autós- vagy porrongy, az nincs!
Lejegyezte: Szombathyné
Dvorák Erzsébet
2015. január