A számvetés napja.
Ez a hétfői nap csoportunk tagjainak egész éves munkájának bemutatásáé
volt.
1.
felvonás
Délelőtt szakértő gonddal kerültek fel a falakra,
paravánokra és a tárlókba az elkészült munkák. A két születésnapi takaró- az
élet út és a pillangók- ill. a könyvespolc mellett nagyon sok alkotást hoztunk
össze. Én arra lettem figyelmes, hogy
„kisebb harc” folyt a helyekért, mi hova kerüljön, mi fér el. A végén
természetesen sikerült megegyezni. Néhány kedves, fér nagy segítség volt a
létrás jeleneteknél. A tárlókba is
elhelyezésre került sok táska, neszi, baba és apróságok. A csempék
felrakásánál, feltűzésénél még az utolsó pillanatban is sorrend változtatás
történt. Megegyeztünk, így valóban jobban mutatott a fal. A többi közös munka- a levelek és a bargallo-
is megfelelő helyre kerültek. Viszonylag gyorsan végeztünk és készen álltunk a
vendégek délutáni fogadására.
2. felvonás
17 óra előtt szépen gyülekeztek a hűséges és az új
vendégek. Többen már december első napjaiban érdeklődtek a kiállítás felől.
Vannak akik, évek óta ki nem hagynák a megnyitót. Tudjuk, az élmény, a nagy
színesség, a sok szépség mellett nagy csábító a sok tombola tárgy. Most is
közel 100 kisebb-nagyobb tárgy került gazdára.
Kiállításunkat az idén Dr. Ács
Anna muzeológus nyitotta meg. Anna számára nem vagyunk ismeretlenek, több éve
velünk „ ünnepel”, ismeri a „Foltvirágokat”.
Kedves megnyitójából ez jól nyomon követhető.
Néhány szó, olykor-bocsánatos bűnömül- szóvirág a
Foltvirágokról, titkaikról, miként képesek sokaságot vonzani
Igen, csáberejük van a Foltvirágok hölgyeinek, ám most nem
elsődlegesen a férfiszemeknek oly kedves nőiségük révén. Már a nevük hallatán
is mosolyba öltözik az arcunk. Nomen est omen, szól a latin mondás. Azaz a név
előjel, utal viselőjükre, jellemzi őket. A Foltvirágoké valóban beszélő név,
tevékenységükre bájjal mutató, gratulálok, remek választás volt. Virágokat,
sok-sokféle virágot és más természeti elemeket alkotnak különféle, ízlésesen
válogatott textilből, foltszerűen, illetve ezekkel díszítik a kezeik közül
kikerülő, főleg használati tárgyakat. A textil művészei ők, a művészet sajátos
műfajában alkotnak az idővel egyre gyarapodó szakmai tudással, hihetetlen
alázattal, szenvedéllyel. Minden eddigi
kiállításukat fokozott várakozás övezte, az idei sem kivétel ez alól. Évek óta
tudjuk, december első felében elénk fogják tárni alkotásaikat, figyeljük annak
időpontját. Mert tárlatuk, ahogyan szokás mondani, az év legnagyobb ünnepére
hangol bennünket s joggal állítom, maga is sajátos, nagyon-nagyon kedves ünnep,
jó annak részese lenni. Valóban szomorú voltam, amikor korábban egy-egy
megnyitót, kiállítást kényszerűen ki kellett hagynom. Nem lehettem egyedül
ezzel az érzéssel, sejtve, milyen élménytől fosztattam meg. Nem simogathattam
meg, nem tehettem a karácsonyfánk alá a szép szavakkal átadott, vendégfogadó
ajándékukat, nem izgulhattam végig a megnyitó utáni, ugyancsak szokásos
tombolájukat, hogy a boldog nyerők közt lehetek-e. S nem maradhatott meg bennem kiállításuk, az
esztétikumot és praktikumot harmóniában ötvöző alkotásaik felfedezésének
hosszan kísérő emléke.
Ma este már mindenki megkapta a Foltvirágok hölgyeinek kedves
karácsonyi ajándékát jókívánságok kíséretében és nem marad el a tombola sem. A
Foltvirágok 25 hölgye a tombolára most is fejenként négy ajándékot készített,
tehát száz, ünnepi szívvel ajándékozott tárgy vár ránk. Éppen ezért rövidnek
kell lennem, különben is ezt ígértem vezetőjüknek, Tarján Klárinak.
A mostani a Foltvirágok 13. tárlata, ez a szám
szerencseszámuk, eredményes, szép évet zárhatnak a hölgyek. A mögöttük levő 13
évben valóságos rajongó tábor szerveződött köréjük nem csupán a varrás és általában
a művészetek iránt érdeklődő nőkből, hanem a Foltvirágok munkáját, művészi
tevékenységét elismerő férfiakból. Két jeles, a Foltvirágokhoz szorosan,
apaként illetve férjként kötődő, a művészet más-más ágát művelő férfiú egy-egy
kiállításuk megnyitását is vállalta az utóbbi két évben. Zongor Gábor
festőművész, ahogyan ő titulálta magát: közpiktor és Szombathy Gyula színművész
őszinte, elismerő szavai máig csengenek, emlékezetesek maradtak. A Foltvirág
szimpatizáns urakat most is örömmel látom a tömegben, jó, hogy itt vannak,
velünk vannak, köszönjük! Kérem, a Foltvirágok hölgyeinek hites társaként,
barátjaként, ismerőseként továbbra is kísérjék élénk figyelemmel munkájukat s
ha lehet, a maguk módján támogassák azt. Ha úgy adódik, pénztárcájukat nyissák
meg a szükséges anyagok megvásárlásához vagy éppen vegyék át a háztartási
munkát, egy kis vacsorafőzést, takarítást párjuktól, hogyha ő belefeledkezik a
varrásba. Meglátják, a hölgyek hálája nem kerüli el önöket.
A Foltvirágok decemberi kiállításai látványos, szemet
gyönyörködtető számadások az adott, éppen lezáruló esztendő tevékenységéről,
eredményeiről. Természetesen alkalmanként helyet kapnak azokon a kicsit régebben
készült, még be nem mutatott, alkotójuk számára kedves munkák. A beszerzett
minták alapján vagy természet illetve néha festmény inspirálta, saját tervezésű
egyéni alkotások mellett rendszerint ott láthatjuk a nyári szünetben mintegy
házi feladatként az egyes tagok által varrt majd a csoporttal összeállított közös
munkákat. Az idén ilyen a toll mintázatú
takaró s ilyen az országos pályázatra a kiírás szerint készített szecessziós
ornamentikájú kályhacsempét textilen felelevenítő mű. Ehhez a felhasznált
anyagokat a hölgyeknek maguk kellett festeniük, ez még különlegesebbé tette a
többféle színárnyalatot létrehozó munkafolyamatot. Ugyancsak a tárlatok
központi helyére kerülnek az egyes kerek születésnapos Foltvirág tagok számára
ajándékul készült darabok. Az idén három születésnapot ünnepelhettek, a
pillangós, a könyvespolcos és a… faliképet az ő kedvenc motívumaikból
állították össze. No és nem maradhat el a karácsonyi sarok a különlegesebbnél
különlegesebb textil karácsonyi díszekkel, valóban ünnepre hangolóan. Alig tudok
szabadulni ettől a kiállítási résztől, csodálom a hölgyek teremtő fantáziáját,
megpróbálok ötleteket lopni tőlük saját karácsonyi díszeimhez.
A Foltvirágok kéthetente találkoznak a befogadó
intézményükben, a Városi Művelődési Központban, azaz egykor a Dimitrovban,
újabban itt az Agorában. Köszönet illeti ezért és a kiállítás lehetőségéért az
Agorát, annak igazgatónőjét, és munkatársait, akik a kezdetektől támogatják a
Foltvirágok tevékenységét. Kicsit viszonzásul a Foltvirágok hölgyei az
Adventben játszóházat tartanak a házban, így volt ez az idén is a hónap elején,
amikor fagyöngyöt készítettek a gyerekekkel, természetesen textilből. A csoport
az évek alatt baráti közösséggé alakult, az alapító tagok zöme ma is tagja a
közösségnek. Veszprém mellett Almádiból, Füredről, Márkóról és Ajkáról vonzotta
magához a foltvarrókat, amint ők mondják szelíd iróniával: foltosakat. A nyári
szünetben többen közülük útra kelnek,” foltos országjárásra” indulnak.
Különböző táborokban, a Varrjunk a szabadban akció révén fővárosi parkokban
gyarapítják szakmai tudásukat, erősítik foltvarrós kapcsolataikat. Részt
vesznek az Országos Foltvarró Fesztiválon, ebben az évben augusztus végén
Budaörsön, ahol a kiállításon négy tag képviselte a csoportot, együttesen pedig
20 párnát készítettek az ottani tombolára. S távolabbi tájakra is elvitte
néhányukat a foltvarró szenvedély, így Franciaországba, Nagy Britanniába
nemzetközi kiállításra, konferenciára. A Foltvirágok elismertségét jelzi, hogy
hatan közülük tagjai a „mesterségük” csúcsát jelentő Országos Foltvarró Céhnek.
Mit kívánhatok hát ennek a kedves társaságnak? További,
szívüket és a mi szívünket melengető művészi munkát, közös élményeket,
eredményes pályázatokat, kiállításokon való megmutatkozást. S mindnyájunknak
meghitt Karácsonyt. Kedvenc költőm, Dsida Jenő karácsonyi versének szavaival
szólnak a kívánságaim: karácsonyra diót, friss kalácsot, csemegét, minden ágán
csillogó-villogó karácsonyfát és ami a legfontosabb: a tiszta öröm tüze égjen
át szemükön.
Dr. Németh Vanda Valetina csodálatos énekkel
színesítette a napot.
A tulipán csokrok és az ajándékok átadása után
következett a tombola.
Az idén is, ahogy minden évben voltak szerencsések, akik
1-2-3-4 nyereménnyel térhettek haza. Természetesen voltunk olyanok, akik nem
nyertünk. Valamennyi vendégünknek kis virág ajándékkal kedveskedtünk.
Hosszú nap volt ez a mai, de a sok kedvesség,
dicséret, közös élmény sokat adott nekünk.
lejegyezte: Kővári Éva
