Foltvirágok régebbi fotói itt megnézhetőek a másik blogban. IDE KATTINTVA!

2019. január 7., hétfő

2018.december 19.

Ebben az évben, ma találkoztunk utoljára.
Ez a napunk is két felvonásos volt.
Először leszedtük a kiállításunkat. Megvallom, ez gyorsabban ment, mint a felrakás. Gondosan begyűjtöttünk mindent egybe, ezután következett az osztozkodás. Semmi nem hiányzott, mindenki visszakapta, amit (amiket) hozott a kiállításra.
Miután bezsákmányoltuk kincseinket, következett a hagyományos karácsonyi ünneplés. Szépen feldíszített, terített asztal sós és édes sütikkel. Lehetett volna akár pogácsa versenyt is rendezni. Szép, mézeskalács és linzer figurák, finom csemegék. Irén szépen csillogó idei bora sem maradt el most sem.





Megbeszéltük ugyan, hogy nem készítünk apróságokat és nem ajándékozzuk egymás, de nagyon jól esett Mónika és Ági (a renitens ) kedves meglepetése.






Megköszöntük csoportvezetőnk, Klári egész évi, áldozatos munkáját. Hálánkat ciklámenbe és csokiba csomagoltuk be. Klári nagyon nem szereti, ha ajándékot kap, de ezt mindig „elfelejtjük”.





Csipegettünk a finomságokból és közben jókat beszélgettünk.
Valamennyien vidámak és felszabadultak voltunk, olyanok, mint a diákok egy sikeres vizsga után.
Beszélgettünk az évi történésekről, sajnáltuk, hogy nem mindenki tudott itt lenn. Tervezgettük a következő évet is.














Találkozunk: 2019. január 16-án.
lejegyezte: Kővári Éva


2019. január 6., vasárnap

2018. december 10.


A számvetés napja.

Ez a hétfői nap csoportunk tagjainak egész éves munkájának bemutatásáé volt.
1.        felvonás
Délelőtt szakértő gonddal kerültek fel a falakra, paravánokra és a tárlókba az elkészült munkák. A két születésnapi takaró- az élet út és a pillangók- ill. a könyvespolc mellett nagyon sok alkotást hoztunk össze.  Én arra lettem figyelmes, hogy „kisebb harc” folyt a helyekért, mi hova kerüljön, mi fér el. A végén természetesen sikerült megegyezni. Néhány kedves, fér nagy segítség volt a létrás jeleneteknél.  A tárlókba is elhelyezésre került sok táska, neszi, baba és apróságok. A csempék felrakásánál, feltűzésénél még az utolsó pillanatban is sorrend változtatás történt. Megegyeztünk, így valóban jobban mutatott a fal.  A többi közös munka- a levelek és a bargallo- is megfelelő helyre kerültek. Viszonylag gyorsan végeztünk és készen álltunk a vendégek délutáni fogadására.










2.       felvonás
17 óra előtt szépen gyülekeztek a hűséges és az új vendégek. Többen már december első napjaiban érdeklődtek a kiállítás felől. Vannak akik, évek óta ki nem hagynák a megnyitót. Tudjuk, az élmény, a nagy színesség, a sok szépség mellett nagy csábító a sok tombola tárgy. Most is közel 100 kisebb-nagyobb tárgy került gazdára. 















Kiállításunkat az idén Dr. Ács Anna muzeológus nyitotta meg. Anna számára nem vagyunk ismeretlenek, több éve velünk „ ünnepel”, ismeri a „Foltvirágokat”.  















































Kedves megnyitójából ez jól nyomon követhető.





Néhány szó, olykor-bocsánatos bűnömül- szóvirág a Foltvirágokról, titkaikról, miként képesek sokaságot vonzani

Igen, csáberejük van a Foltvirágok hölgyeinek, ám most nem elsődlegesen a férfiszemeknek oly kedves nőiségük révén. Már a nevük hallatán is mosolyba öltözik az arcunk. Nomen est omen, szól a latin mondás. Azaz a név előjel, utal viselőjükre, jellemzi őket. A Foltvirágoké valóban beszélő név, tevékenységükre bájjal mutató, gratulálok, remek választás volt. Virágokat, sok-sokféle virágot és más természeti elemeket alkotnak különféle, ízlésesen válogatott textilből, foltszerűen, illetve ezekkel díszítik a kezeik közül kikerülő, főleg használati tárgyakat. A textil művészei ők, a művészet sajátos műfajában alkotnak az idővel egyre gyarapodó szakmai tudással, hihetetlen alázattal, szenvedéllyel.  Minden eddigi kiállításukat fokozott várakozás övezte, az idei sem kivétel ez alól. Évek óta tudjuk, december első felében elénk fogják tárni alkotásaikat, figyeljük annak időpontját. Mert tárlatuk, ahogyan szokás mondani, az év legnagyobb ünnepére hangol bennünket s joggal állítom, maga is sajátos, nagyon-nagyon kedves ünnep, jó annak részese lenni. Valóban szomorú voltam, amikor korábban egy-egy megnyitót, kiállítást kényszerűen ki kellett hagynom. Nem lehettem egyedül ezzel az érzéssel, sejtve, milyen élménytől fosztattam meg. Nem simogathattam meg, nem tehettem a karácsonyfánk alá a szép szavakkal átadott, vendégfogadó ajándékukat, nem izgulhattam végig a megnyitó utáni, ugyancsak szokásos tombolájukat, hogy a boldog nyerők közt lehetek-e.  S nem maradhatott meg bennem kiállításuk, az esztétikumot és praktikumot harmóniában ötvöző alkotásaik felfedezésének hosszan kísérő emléke.
Ma este már mindenki megkapta a Foltvirágok hölgyeinek kedves karácsonyi ajándékát jókívánságok kíséretében és nem marad el a tombola sem. A Foltvirágok 25 hölgye a tombolára most is fejenként négy ajándékot készített, tehát száz, ünnepi szívvel ajándékozott tárgy vár ránk. Éppen ezért rövidnek kell lennem, különben is ezt ígértem vezetőjüknek, Tarján Klárinak.
A mostani a Foltvirágok 13. tárlata, ez a szám szerencseszámuk, eredményes, szép évet zárhatnak a hölgyek. A mögöttük levő 13 évben valóságos rajongó tábor szerveződött köréjük nem csupán a varrás és általában a művészetek iránt érdeklődő nőkből, hanem a Foltvirágok munkáját, művészi tevékenységét elismerő férfiakból. Két jeles, a Foltvirágokhoz szorosan, apaként illetve férjként kötődő, a művészet más-más ágát művelő férfiú egy-egy kiállításuk megnyitását is vállalta az utóbbi két évben. Zongor Gábor festőművész, ahogyan ő titulálta magát: közpiktor és Szombathy Gyula színművész őszinte, elismerő szavai máig csengenek, emlékezetesek maradtak. A Foltvirág szimpatizáns urakat most is örömmel látom a tömegben, jó, hogy itt vannak, velünk vannak, köszönjük! Kérem, a Foltvirágok hölgyeinek hites társaként, barátjaként, ismerőseként továbbra is kísérjék élénk figyelemmel munkájukat s ha lehet, a maguk módján támogassák azt. Ha úgy adódik, pénztárcájukat nyissák meg a szükséges anyagok megvásárlásához vagy éppen vegyék át a háztartási munkát, egy kis vacsorafőzést, takarítást párjuktól, hogyha ő belefeledkezik a varrásba. Meglátják, a hölgyek hálája nem kerüli el önöket.
A Foltvirágok decemberi kiállításai látványos, szemet gyönyörködtető számadások az adott, éppen lezáruló esztendő tevékenységéről, eredményeiről. Természetesen alkalmanként helyet kapnak azokon a kicsit régebben készült, még be nem mutatott, alkotójuk számára kedves munkák. A beszerzett minták alapján vagy természet illetve néha festmény inspirálta, saját tervezésű egyéni alkotások mellett rendszerint ott láthatjuk a nyári szünetben mintegy házi feladatként az egyes tagok által varrt majd a csoporttal összeállított közös munkákat.  Az idén ilyen a toll mintázatú takaró s ilyen az országos pályázatra a kiírás szerint készített szecessziós ornamentikájú kályhacsempét textilen felelevenítő mű. Ehhez a felhasznált anyagokat a hölgyeknek maguk kellett festeniük, ez még különlegesebbé tette a többféle színárnyalatot létrehozó munkafolyamatot. Ugyancsak a tárlatok központi helyére kerülnek az egyes kerek születésnapos Foltvirág tagok számára ajándékul készült darabok. Az idén három születésnapot ünnepelhettek, a pillangós, a könyvespolcos és a… faliképet az ő kedvenc motívumaikból állították össze. No és nem maradhat el a karácsonyi sarok a különlegesebbnél különlegesebb textil karácsonyi díszekkel, valóban ünnepre hangolóan. Alig tudok szabadulni ettől a kiállítási résztől, csodálom a hölgyek teremtő fantáziáját, megpróbálok ötleteket lopni tőlük saját karácsonyi díszeimhez.
A Foltvirágok kéthetente találkoznak a befogadó intézményükben, a Városi Művelődési Központban, azaz egykor a Dimitrovban, újabban itt az Agorában. Köszönet illeti ezért és a kiállítás lehetőségéért az Agorát, annak igazgatónőjét, és munkatársait, akik a kezdetektől támogatják a Foltvirágok tevékenységét. Kicsit viszonzásul a Foltvirágok hölgyei az Adventben játszóházat tartanak a házban, így volt ez az idén is a hónap elején, amikor fagyöngyöt készítettek a gyerekekkel, természetesen textilből. A csoport az évek alatt baráti közösséggé alakult, az alapító tagok zöme ma is tagja a közösségnek. Veszprém mellett Almádiból, Füredről, Márkóról és Ajkáról vonzotta magához a foltvarrókat, amint ők mondják szelíd iróniával: foltosakat. A nyári szünetben többen közülük útra kelnek,” foltos országjárásra” indulnak. Különböző táborokban, a Varrjunk a szabadban akció révén fővárosi parkokban gyarapítják szakmai tudásukat, erősítik foltvarrós kapcsolataikat. Részt vesznek az Országos Foltvarró Fesztiválon, ebben az évben augusztus végén Budaörsön, ahol a kiállításon négy tag képviselte a csoportot, együttesen pedig 20 párnát készítettek az ottani tombolára. S távolabbi tájakra is elvitte néhányukat a foltvarró szenvedély, így Franciaországba, Nagy Britanniába nemzetközi kiállításra, konferenciára. A Foltvirágok elismertségét jelzi, hogy hatan közülük tagjai a „mesterségük” csúcsát jelentő Országos Foltvarró Céhnek.

Mit kívánhatok hát ennek a kedves társaságnak? További, szívüket és a mi szívünket melengető művészi munkát, közös élményeket, eredményes pályázatokat, kiállításokon való megmutatkozást. S mindnyájunknak meghitt Karácsonyt. Kedvenc költőm, Dsida Jenő karácsonyi versének szavaival szólnak a kívánságaim: karácsonyra diót, friss kalácsot, csemegét, minden ágán csillogó-villogó karácsonyfát és ami a legfontosabb: a tiszta öröm tüze égjen át szemükön.

Dr. Németh Vanda Valetina csodálatos énekkel színesítette a napot. 

A tulipán csokrok és az ajándékok átadása után következett a tombola.



 Az idén is, ahogy minden évben voltak szerencsések, akik 1-2-3-4 nyereménnyel térhettek haza. Természetesen voltunk olyanok, akik nem nyertünk. Valamennyi vendégünknek kis virág ajándékkal kedveskedtünk.
Hosszú nap volt ez a mai, de a sok kedvesség, dicséret, közös élmény sokat adott nekünk.

lejegyezte: Kővári Éva