Három és fél éve vagyok Foltvirág, azaz Balatoncsicsó Erzsi szemével

Azt hittem, hogy a tanulóéveknek vége, de újból- és újból 
rájövök, hogy nagyon keveset tudok, és nagyon sokat kell még tanulnom.

Ezért vártam a szokottnál is jobban az idei táborozást. A hely gyönyörű, mire esténként befejezzük a varrást,  ha tiszta az ég, ezernyi csillagot látni. Csend van és jó levegő. Csak a varrásra koncentrálunk, még telefonálgatni sem igen lehet, mert nincs térerő.  Persze azért eszünk-iszunk is.

Pénteken /12-én/ két órára kellett megérkeznünk, de szinte mindenki előbb jött, mert annyira vártuk, hogy nekikezdhessünk a „robotnak”.

Vendégelőadóval /Kacsuk Éva/ kezdtünk, és egy új technikát ismerhettünk meg. Ez a papírvarráshoz hasonlít, de ragasztóval készül. Apró darabokból levelet, és annak keretét készítettük el. Igen babrás munka. Nekem ezek az apróságok nem állnak igazán kézre, főleg még ívesek is… De elkészültem. Mire végeztem nagyon melegem lett. Annyira lelkesek voltunk, hogy este tízkor még varrtunk.

Szombaton ismét Éva tanított egy un. gyorstechnikát. Előkészültünk a csíkokkal, hiszen csak vagdalni, varrogatni kell, és máris kész egy kisebb takaró.   Olyan odaadással vetettem bele magam a vagdalásba, mintha versenyen lennék.  A varrás már lassabban ment, de Időben elkészültem. Csak az összeállításnál vettem észre, hogy nem igazán jó színeket válogattam. Pedig meddig gondolkoztam rajta…Ez a motívum nagyon sokféleképen állítható össze. 

Mónikáé /Fritz Mónika, a mi iparművészünk/ lett legelőször kész,  merész színekkel, az un. egyirányú összeállítással. Csodálatos lett.

Mivel ég bennem a tanulni vágyás, és a sok kiló összegyűjtött anyagot is fel kell dolgoznom,nem adom fel, készítek egy újat.

Apropó verseny: aki legelőször elkészül az adott munkával, az előadó fölemeli, mármint a munkát,  és felkiált, kész az első darab! Természetesen megtapsoljuk.

Délután Andi, a mi Andink /Gulyás Andi/ tanított egy igen nehéz formát. Itt még  csipesszel is kellett fogni az anyagot, hogy úgy viselkedjen a varrásnál, ahogy mi szeretnénk. Nehéz dió volt.  Engem az doppingolt, hogy hátha egyszer lesz egy olyan csodás takaróm, amit Andi készített ezekkel a blokkokkal. Remek anyagokkal és színekkel dolgozik. Azt hiszem, ezt a takarót irigylem.

 

Eljött a vasárnap. Gabi /Migray Gabi/ tanított egy neszeszert, amit pl. telerakva finomságokkal, anyósoknak remek ajándék. Ez sem volt könnyű. Akinek van anyósa, át kell gondolnia az ajándékozást.

Amit még meg kell említenem, a jókedv. Hiába zuhogott az eső, minket nem igen befolyásolt. Valószínű, hogy szomorú foltvarró nincs is. Az időjárás miatt lehet, hogy ott kellett volna maradnunk, talán akadt volna egy kis varrnivaló, amíg kisüt a nap…

Balatoncsicsó, 2014. szeptember

Szombathyné Dvorák Erzsébet