Ez a napunk
is két felvonásos volt.
Először
leszedtük a kiállításunkat. Megvallom, ez gyorsabban ment, mint a felrakás.
Gondosan begyűjtöttünk mindent egybe, ezután következett az osztozkodás. Semmi
nem hiányzott, mindenki visszakapta, amit (amiket) hozott a kiállításra.
Miután
bezsákmányoltuk kincseinket, következett a hagyományos karácsonyi ünneplés.
Szépen feldíszített, terített asztal sós és édes sütikkel. Lehetett volna akár
pogácsa versenyt is rendezni. Szép, mézeskalács és linzer figurák, finom
csemegék. Irén szépen csillogó idei bora sem maradt el most sem.
Megbeszéltük
ugyan, hogy nem készítünk apróságokat és nem ajándékozzuk egymás, de nagyon jól
esett Mónika és Ági (a renitens ) kedves meglepetése.
Megköszöntük csoportvezetőnk, Klári egész évi, áldozatos munkáját. Hálánkat ciklámenbe és csokiba csomagoltuk be. Klári nagyon nem szereti, ha ajándékot kap, de ezt mindig „elfelejtjük”.
Csipegettünk a finomságokból és közben jókat beszélgettünk.
Valamennyien vidámak és felszabadultak voltunk, olyanok, mint a diákok egy sikeres vizsga után.
Beszélgettünk az évi történésekről, sajnáltuk, hogy nem mindenki tudott itt lenn. Tervezgettük a következő évet is.
Találkozunk:
2019. január 16-án.
lejegyezte:
Kővári Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése