Gyülekezünk:
Akkor olvassátok Kavics beszámolóját:
Csillagokat láttam
No, ne aggódj, nem koppintottak a körmömre.
Ne irigykedj, nem volt Csipkerózsikás álmom.
Egyszerűen csak az én, kedves foltos csoportom foglalkozásán
voltam.Megint megerősödött bennem, a foltoskodás csodálatos dolog.
Egy szép anyag életre kel, mozog,
repül és elvarázsol.
Az is felvillant bennem (ahogy újra és újra), nekem még
mennyit kell tanulnom ahhoz, hogy ügyesebb legyek.Előttem van két darab anyag és ezekből csuda szép minták
készíthetők.
Így volt ez a csillagokkal is.
A mi Andink, a mi
nagy „gyakorlati varázslónk” megmutatta nekünk, hogy két egymásba szeretett, színes, 25x25 cm-s anyagot
hogyan kell vágni, forgatni, aztán megint vágni, majd ide-oda pakolni és már lehet is varrni.
Andi, a nyári kutakodásában- egy tábor és egy befőzés
között-talált rá erre a mintára.(Úgy hírlik az amerikaiak körében most nagyon
kedvelt ez a motívum.)
A bemutató foglakozáson gyorsan, nagy rutinnal tárta elénk a
szinte mozgó csillagokat.
Megvallom, nekem első látásra ez nem tűnt olyan egyszerűnek.
Most a gyakorlás után már látom, mit kell tennem.
Természetesen ehhez ilyen nagy segítség kellett, amit tőle kaptunk.
A tanítás azzal kezdődött, hogy mindenki kézbe kapta az
elkészítés menetének képlistáját. Aztán – hála a netes világnak-jött ide, otthonra, a
szobámba, a küldemény a „folyamatábra”.
Már csak alkotni kell. Remélem, valami jó minőséget tudok
produkálni.
Ezek a csúcsok azért nem annyira egyszerű műveletek ám. Sok
gyakorlás, nagy rutin kell hozzá.
Igyekszem a csetlő-botló korból kinőni, megyek vagdosni.